akadálya üdveségeknek. vannak ollyan ifiak, a kik engedelmes elméüek. a tanitást tanátsot intést bé veszik, de az is igaz. hogy az engedelmes ifiak, nem mindenkor elegendö álhatatosok, hogy hiven kövesék ajót. amelyre tanittyák az ö elméjek változo, amely mindenhez ragaszkodik minden indulattyokot követik, a sok féle hajlandoságok mindenkor. mozgásban lévén, nem engedi hogy sokáig legyenek egy állapotban; alig alkalmatosok tsak ara is, hogy valamely jót tegyenek fel magokban. ajó erkölcs meg tartására., aleg elsö alkalmatoság el felejteti vélek minden jó fel tett szándékjokot

Hogy ha ezt az álhatatlanságot jó idején meg nem orvosolyák., igen nagy akadályára lészen az ifiak üdveséginek; és alkalmatlanná tészi öket, hogy elé mehesenek az áitatosagban., a fa nem véthet gyökeret a fövenyben, se a jó erkölcs az álhatatlan elmében. a mely idöben változik.

Ezért is int abölcs ezekre tégedet. hogy ne ingadozz. minden szélre. és meg ne induly minden utra. légy állando az ur uttyában.

Ez az álhatatlanság ajóban. három fö okoktol jö.

1 Attol akönyü változo elmétöl, amely természet szerént valo abban a korban., és a mely az ifiakot alhatatlanoká tészi minden tselekedetekben, akik is változok minden hajlandoságokban., gondolatyokban szándékokban., és végezésekben. ettöl vagyon. hogy álhatatlanok ajó erkölcs követésiben.

2. Attol jö; mert nem hitették el magokal. valojában. üdveségeknek,nagy. és szükséges voltát, és azt a köteleséget. a melyel tartoznak a jó erkölcsre adni magokot ifiuságokban.

3. Jö végtire ajó magaviselésnek fogyatkozásátol. és attol. mert nem lévén elégségesek arra hogy magokot igazgathasák, senkitöl arra tanatsot nem vesznek hogy jó rendben vegyék életeket: vagy ha vesznek. is. de azt tsak könyen, arra nem figyelmeznek. se azt nem követik, tsak

(IV. Az Ifjak Kalauza: 152)


Előző oldal | Következő oldal